Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET
ÓKORTÖRTÉNETI TANSZÉK

 

Vargyas Péter emlékkonferencia

Nyomtatóbarát változatPDF változat

 

 

Konferencia Vargyas Péter professzor (1950-2009) emlékére;

1. Közel-keleti és mediterrán ókortörténeti konferencia

Konferencia szervezője: Csabai Zoltán

 

2010. szeptember 30. (csütörtök)

 

9.30 - 10.00 megnyitó

A nyitó ünnepség programja:
Fekete Mária  (PTE Ókortörténeti Tanszék, tanszékvezető) köszöntője 
Fischer Ferenc  (PTE BTK dékán) megemlékezése Vargyas Péterről
Török László akadémikus megemlékezése Vargyas Péterről
Fischer Ferenc átadja a Vargyas Péter munkáiból készült köteteket: A pénz története Babilóniában a pénzverés előtt és után , illetve From Elephantine to Babylon: Selected Studies of Péter Vargyas on Ancient Near Eastern Economy .
A könyveket átveszi és beszédet mond: Vargyas Anna, Vargyas Ádám és Vargyas Gábor
Fischer Ferenc ünnepélyes keretek között felavatja a Vargyas Péterről elnevezett tantermet

 

A konferencia programja

      Levezető elnök: Zólyomi Gábor

10.00 - 10.10 Könyvbemutató
10.10 - 10.55 Kalla Gábor (ELTE, Budapest): Az óbabilóni gazdaság egy lehetséges modellje
11.05 - 11.50 Dezső Tamás (ELTE, Budapest): Asszír királyi testőrség

ebédszünet 12.00 - 13.00

     Levezető elnök: T. Bíró Mária

13.00 - 13.45 Fábián Zoltán Imre (KGRE, Budapest): A 18. dinasztia idején épült thébai vályogtégla szentély rekonstrukciós kísérletei  
13.55 - 14.40 Fröhlich Ida (PPKE, Budapest): Gilgames az arámi Henok-gyűjteményben

szünet: 14.50 - 15.10

     Levezető elnök: T. Bíró Mária

15.10 - 15.55 Grüll Tibor (PTE, Pécs): Abba Kólon története, avagy a zsidók szerepe a Római Birodalom keleti kereskedelmében
16.05 - 16.35 Fekete Mária (PTE, Pécs): A dunántúli késő bronzkori fémművesség néhány társadalmi-gazdasági kérdéséről

szünet: 16.45 - 17.00

     Levezető elnök: Niederreiter Zoltán

17.00 - 17.30 Sárközy Miklós (KGRE, Budapest): A Tárikh-i Tabarisztán adatai és a kései szászánida kor adórendszere 
17.40 - 18.10 Cseke Henrietta (KJF, Székesfehérvár): A kamatok változásának gazdasági meghatározottsága.Vizsgálat a Sin-uballit archívum kölcsönszerződései alapján

 

2010. október 1. (péntek)

 

     Levezető elnök: Vér Ádám

 9.30 - 10.00 Árvai Tamás  (PTE, Pécs): Cselekvési sémák II. Sarrukín királyfelirataiban
10.10 - 10.40 Simon Zsolt (MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest - Koç University Research Center for Anatolian Civilizations, Isztambul): Megjegyzések a Tel Rehov-i méhek anatóliai hátteréhez  

szünet: 10.50 - 11.10

     Levezető elnök: Simon Zsolt

11.10 - 11.40 Stipich Béla (ELTE, Budapest): Feudalizmus a Hettita birodalomban?
11.50 - 12.20 Pálfi Zoltán (független kutató): Pénz- és árkérdés az óasszír kutatástörténetben

ebédszünet 12.30 - 13.30

     Levezető elnök: Zólyomi Gábor

13.30 - 14.00 Bácskay András (PPKE, Budapest): Gyógyító-bajelhárító amulettek az ókori Mezopotámiában
14.10 - 14.40 Földi Zsombor (ELTE, Budapest): Pálmafák alatt. Másodlagos növényi kultúrák a babilóniai datolyakertekben     
14.50 - 15.20 Buhály Attila (NYE, Nyíregyháza): A hatalmi reprezentáció elemei urartui szövegekben  

szünet 15.30 - 15.50

     Levezető elnök: Kalla Gábor

15.50 - 16.20 Niederreiter Zoltán (ELTE, Budapest): Egy pecsétlő (BM 2002-5-15, 1) ábrázolásának értelmezése. Az újasszír udvari művészet és gliptika együttes vizsgálatának lehetőségei
16.30 - 17.00 Vér Ádám (ELTE, Budapest): Karum ok az Újasszír Birodalom határain - a Zagrosz felől nézve  
17.10 - 17.40 Csabai Zoltán (PTE, Pécs): Ingatlanok Babilóniában - a házbérletek társadalmi és gazdasági kérdései

 

 

 A konferencia előadás kivonatai


Fábián Zoltán Imre: A 18. dinasztia idején épült thébai vályogtégla szentély rekonstrukciós kísérletei

A thébai el-Hoha dombon 2008-ban feltárt, vályogtéglából épült halotti szentély festmények maradványait őrizte meg. E maradványok egyrészt a fennmaradt falakon találhatók, a feltárás nyomán azonban számos festménytöredék alkalmas a rekonstrukcióra. A festmények a 18. dinasztia sziklaszentélyeinek néhány jellegzetes tematikai csoportját képviselik. Két csoport, az áldozatvivők menete és az ún. mindennapi élet jelenetei közül a sörkészítés jelenetei alkalmasak arra, hogy a dekorációs program bizonyos alapelveit vizsgáljuk. Ennek alapján további következtetéseket vonhatunk le a szentély építészeti megoldásait illetően is. A vályogtéglából épült, szabadonálló, párhuzamokkal alig összevethető szentély rekonstrukciós kérdései nem csupán a helyreállítás szempontjából lehetnek fontosak, hanem azért is, mert a thébai temetőkörzetek legkorábbi ismert sziklasírjának (TT 413, Unisz-anh, Óbirodalom) előudvarában, magas törmeléken készítették, és ez annak további feltárását egyelőre nem teszi lehetővé, erre is megoldást kell találni.

 

 

Fröhlich Ida: Gilgames az arámi Henok-gyűjteményben

A qumráni könyvtár kéziratai között találták meg az addig csak görög és etióp (ge'éz) fordításokból ismert ún. etióp Henok-könyv (1Henok) arámi eredetijének töredékeit. A kéziratok (melyek legkorábbi példányai a Kr.e. 3. sz. végéről származnak) több olyan gyűjtemény részleteit tartalmazzák, amelyek a fordításokból nem ismertek. A Henok-gyűjtemény valamennyi része tartalmaz mezopotámiai hagyományt; ismeretes, hogy magának Henoknak az alakját is az egyik mezopotámiai vízözön előtti bölcs (apkallū ), Enmeduranki alakja ihlette. A csak az arámi töredékekből ismert Óriások könyve többször is említi Gilgames nevét. A figurát az eddigi kutatás az eposzi hős démonizált változatának, illetve az eposzi anyag alapján teremtett újfajta hős-alaknak tartotta. Az előadás az arámi Henok-hagyomány óriás-alakjainak elemzésével, illetve a Gilgamessel kapcsolatos mezopotámiai hagyomány szélesebb körének figyelembe vételével kívánja igazolni, hogy az Óriások könyvében szereplő Gilgames alakját nem az eposzi hős ihlette, hanem a mezopotámiai ómen-irodalomban és álomfejtő hagyományban ismert alvilági bíra, a királyok és kiemelkedő személyek sorsával kapcsolatos mantikus tudással rendelkező szaktekintély szolgált számára modellül. Mint ilyen, az arámi gyűjtemény Gilgamese egyfajta párhuzama az ugyanabból a hagyományból ismert, és az Óriások könyvében is említett Henok/Enmedurankinak, az égi titkok kinyilatkoztatójának.

 

 

Grüll Tibor: Abba Kólon története, avagy a zsidók szerepe a Római Birodalom keleti kereskedelmében

Abba Kólon, vagyis a „kolónia atyja" szimbolikus története az Énekek éneké hez írott midrásban szerepel. Az elbeszélés szerint Abba Kólon azzal menti meg Rómát, hogy borkereskedőnek öltözve elhozza az Eufrátesz vizét a rómaiaknak. Az allegória ad litteram értelmezése a késő-római zsidóság aktív részvételére is utalhat a rómaiak számára oly fontos keleti kereskedelemben. Előadásomban sorra veszem azokat a régészeti és epigráfiai felfedezéseket, amelyek a Selymútvonalon, továbbá a két fűszerúton (Dél-Arábia és India felé) a zsidók jelenlétét mutatják. Ezek száma meglehetősen korlátozott, ami nemcsak a forrásadottságokkal függhet össze. Az ókori diaszpórairodalom ugyanis - Ben Szírától Philónon át Josephusig - egyhangúlag azt a nézetet képviseli, hogy a kereskedelem a pénzszerzés nem éppen tisztességes módja, ezért a kereskedők nem is örvendtek az ókori zsidó társadalomban különösebb megbecsültségnek. A gyakorlatban viszont - mint azt Abba Kólon története mutatja - nagyon is szükség volt szolgálataikra, elsősorban a pogány környezettel kialakított jóviszony érdekében.

 

 

Fekete Mária: A dunántúli késő bronzkori fémművesség néhány társadalmi-gazdasági kérdéséről

A késő bronzkor egyértelműen az első európai egység kibontakozásának ideje. Európa szerte mindenhol hasonló folyamatokat, anyagi műveltséget, hit- és szimbólumbeli egyezéseket, azonos tárgyakat, kulturális kiegyenlítődést találunk. A leletanyag tüzetes vizsgálatából ellentétes folyamatok rajzolódnak ki; a műkénéi összeomlással párhuzamosan a „barbár Európa" felemelkedése érzékelhető. A bronzművesség mind mennyiségileg, mind minőségileg a csúcspontjára jutott. Mindezeknek néhány társadalom- és gazdaságtörténeti vetületéről szól rövid, összefoglaló előadásom.

 

 

Cseke Henrietta:  kamatok változásának gazdasági meghatározottsága.Vizsgálat a Sin-uballit archívum kölcsönszerződései alapján

A szakirodalomban helyenként még ma is azt gondolják, hogy az ezüstkölcsönök kamata a törvénykönyvekben meghatározottan állandó, 20% volt. Ha azonban a mindennapi élet dokumentumait vesszük szemügyre, világossá válik, hogy a gyakorlati életben a 20% kamattól lefelé és felfelé is el lehetett térni és el is tértek. Előadásom a Kr.e. 7. századi Sin-uballit archívum kölcsönszerződéseinek alapján változó kamatlábokkal számolva a kölcsönök jövedelmezősége, a kamatok változása, a szerződéstípusok és a gabonaár változásának összefüggéseivel foglalkozik.

 

 

Tanos Bálint: Lexikalizált reduplikált deverbális főnevek a sumerben

A sumer nyelv lexikonja viszonylag jelentős számú olyan főnevet tartalmaz, amelyek reduplikált igei töveket tartalmaznak. Az igető teljes reduplikációja a sumerben az igei pluralitás morfológiai jelölője, amely a névszói többességgel ellentétben nem elsősorban az entitások, hanem az események valamilyen értelemben vett többességére utal.

Felthető, hogy a reduplikált igei tövet tartalmazó főnevek plurális igékből származnak, így az igei pluralitás korai használatára utalnak. Előadásomban az általam összegyűjtött mintegy ötven ilyen főnevet vizsgálom meg. Meghatározom azon kritériumokat, amelyek alapján kizárhatóak a nem ebbe a kategóriába tartozó vagy nem vizsgálható főnevek (pl. kölcsönszavak az akkádból, vagy szemantikailag nem transzparens reduplikációk), ill. feltárom hogy az egyes szavak milyen szemantikai osztályokba tartoznak, és vizsgálom ezek összefüggéseit a formális tulajdonságaikkal. A lexikalizált reduplikált alakok fontos bizonyítékot jelenthetnek arra nézve, hogy a sumer nyelvben az igei pluralitás milyen funkciókban jelent meg, ezért annak grammatikai használatára nézve is megpróbálok következtetéseket levonni.

 

 

Árvai Tamás Kristóf: Cselekvési sémák II. Sarrukín királyfelirataiban

Köztudomású dolog, hogy a preindusztriális társadalmakban megfogalmazódó szövegekben szavak, vagy fráizok ismétlődése üzenetet hordoz. Tudomásom szerint, az akkád nyelvű forrásokat - elsősorban töredékes voltuk miatt - nem nagyon vizsgálták ez idáig ebből a szempontból.
Három II. Sarrukínhoz kötődő királyfeliratot vettem nagyító alá. Kettő ezek közül a khorszabadi palotából került elő (az Agyagprizma felirat , a XIV. terem felirata, az ún. „Rövid díszfelirat" ), egy pedig Assurból (az Assurhoz intézett levél , amely a király urartui hadjáratának leírása). A szövegekben állandóan ismétlődő igék kirajzolják a feliratok szereplőinek (Sarrukín, az asszír istenek, az asszír hadsere, az ellenség, stb.) cselekvési sémáit. Mivel a három szöveg három különböző típusú királyfeliratot reprezentál (a közönség elől elrejtett, a közszemlére kitett, illetve a feltételezhetően fölolvasott feliratokat), különbségek mutathatók ki a szövegek cselekvési sémái között. Az eredmények provizórikusak ugyan, de bizonyos ideológiai tendenciák körvonalai tisztán kirajzolódnak.

 

 

 Simon Zsolt: Megjegyzések a Tel Rehov-i méhek anatóliai hátteréhez

Nemrégiben természettudományos vizsgálat mutatta ki, hogy a vaskori Izrael egyik fontos lelőhelyén, Tel Rehovon feltárt méhkaptárak méhei nem helyi, hanem anatóliai eredetűek. A vizsgálatok során azonban két kérdésre nem kaptunk kielégítő választ: beszélhetünk-e egyáltalán anatóliai méhészetről az adott korszakban, ill. milyen úton kerülhettek méhek rendszeresen Anatóliából e lelőhelyre? Előadásomban e két kérdésre kívánok választ adni a vonatkozó hettita és luvi forrásanyag vizsgálata alapján, annak keretében, mit is tudunk ma a hettita méhészetről, ill. a luvi utódállamok és a dél-levantei térség közötti kapcsolatokról.

 

 

Pálfi Zoltán: Pénz- és árkérdés az óasszír kutatástörténetben

Vargyas Péter pénz- és ártörténettel, kamatokkal kapcsolatos eredményei mára a mezopotámiai gazdaságtörténet szerves részévé váltak. A pénzverés megjelenésének, az árak szezonális változásának vizsgálata más, általánosabb kérdések megválaszolásához is segítséget nyújtott.
Előadásomban egy olyan térség és időszak, az anatóliai óasszír kereskedelem kutatóinak e téren elért eredményeit ismertetem, melyek maguk is nagyban hozzájárultak az ókori Közel-Kelet gazdaságának és kereskedelmének megismeréséhez. A kutatás rövid ismertetése mellett szót ejtek a pénzként használt eszközökről, a kamat és a hitel kérdéséről, illetve bemutatok egy két érdekesebb szöveget.

 

 

 

Bácskay András: Gyógyító-bajelhárító amulettek az ókori Mezopotámiában

Az előadás célja a gyógyító rituálékat tartalmazó ún. therapeuta szövegekben előforduló amulettek és bajelhárító eszközök típusainak bemutatása. Az orvosi szövegek kutatása ezideig négy betegséghez kapcsolódóan gyűjtötte össze a gyógyítási rítus során alkalmazott amulettek és egyéb bajelhárító eszközök körét: egyrészt a szemmel kapcsolatos panaszok (Fincke, Jeanette C.: Augenleiden nach keilschriftlichen Quellen. Würzburger medizinhistorische Forschungen, 70., Würzburg, Königshausen & Neumann, 2000), másrészt az emésztőszervi panaszok (Geller, Markham J.: Renal and Rectal Disease Texts. Die babylonisch-assyrische Medizin in Texte und Untersuchungen, 7., Berlin -- New York, Walter de Gruyter, 2005 ), harmadrészt  a halotti szellem (qāt e țemmi )által okozott betegségek  (Scurlock, JoAnn: Magico-Medical Means of Treating Ghost-Induced Illnesses in Ancient Mesopotamia. Ancient Magic and Divination, 3., Leiden - Boston, Brill - Styx, 2006), negyedrészt pedig a lázbetegségek (Bácskay, András: Láz az ókori Mezopotámiában, publikálatlan Ph.D disszertáció, 2008) esetében.  Vizsgálatom az egyes szövegcsoportokban szereplő amulettek, bajelhárító eszközök főbb típusainak, illetve néhány példán keresztül a bajelhárító eszköz típusa és az alkalmazás közti összefüggések bemutatására koncentrál.

 

 

 Földi Zsombor: Pálmafák alatt. Másodlagos növényi kultúrák a babilóniai datolyakertekben

Az ókori Mezopotámia területe - természeti adottságainál fogva - elsősorban a mezőgazdasági termelésre volt alkalmas; az esetek többségében ez különböző gabonafélék termesztését jelentette. Dél-Babilóniában azonban más volt a helyzet: a víz magas sótartalmának és a kiváló öntözési lehetőségeknek köszönhetően a datolyakertek váltak a gazdag vállalkozói vagyonok alapjává. Dél-Irak ma is a világ legjelentősebb datolyatermelő vidéke; a Bagdadtól délre eső területek jelentős részét végeláthatatlan ligetek borítják.

Bár a kutatók időnként megfeledkeznek róluk, a kertekben a sajátos helyzetet élvező datolya mellett más növényeket is termesztettek; a gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a fűszernövények csak a datolyapálma nyújtotta félárnyékban állhatták ki az erős napsütést. Ezen növények gazdasági jelentősége azonban - éppen a datolya kiemelt szerepe miatt - igen nehezen vizsgálható. Előadásomban az óbabilóni kori (i.e. II. évezred első fele) forrásokból kinyerhető ismeretanyagot kísérelem meg bemutatni, különös tekintettel azokra a szövegekre, amelyek a dél-babilóniai Larsa városában és környékén, a babilóni hódítást követően íródtak.

 

 

 Buhály Attila: A hatalmi reprezentáció elemei urartui szövegekben

Urartui uralkodók hódításaik során rendszeresen állítottak különféle sztélé- vagy sziklafeliratokat a meghódított (értsd: az évi adóbehajtási hadjáratok célkeresztjébe került) területeken. Ezekeknek a feliratoknak a frazeológiáját már sok monográfia és tanulmány katalogizálta (pl. Zimansky, P.: Ecology and Empire: The Structure of the Urartian State. Chicago 1985), anélkül azonban, hogy  mélyrehatóbb következtetést vontak volna le belőlük.

Előadásunk célja annak a vizsgálata, hogy ezeken a feliratokon hogyan és mennyire érvényesül az uralkodói propaganda, a hódítás tényének a legalizálása, akár kifejezetten az adott uralkodóra vonatkoztatva, akár általánosságban a királyi, hatalmi reprezentáció szimbolikus elemeit tekintve. (Vö. legutóbb Westenholz, J.: The King, the Emperor, and the Empire. Continuity and Discontinuity of Royal Representation in Text and Image = Sanno Aro and R. M. Whiting [eds.], The Heirs of Assyria. Proceedings of the Opening Symposium of the Assyrian and Babylonian Intellectual Heritage Project. Held in Tvärminne, Finland, October 8-11, 1998 (Helsinki: The Neo-Assyrian Text Corpus Project 2000, pp. 99-125.) A vizsgálat során a következőkre vagyunk kíváncsiak: (1) Időben és térben meghatározható-e valamilyen különbség az egyébként meglehetősen sematikusnak tartott feliratok között? Ha igen, mi lehet ennek az oka? (2) Kik lehettek a feliratokon jelentkező propaganda célcsoportjai? A meghódított területeken élők, vagy esetleg a hátország? (3) Megállapítható-e a feliratok esetében valamilyen rituális háttér?

Válaszaink remélhetőleg közelebb visznek bennünket az uralkodói hatalmi szimbólumrendszer, ezáltal pedig az urartui állam működésének megértéséhez.

 

 

Niederreiter Zoltán: Egy pecsételő (BM 2002-5-15, 1) ábrázolásának értelmezése. Az újasszír udvari művészet és gliptika együttes vizsgálatának lehetőségei

Az előadás témáját egy kalcedón pecsételő ábrázolásának értelmezése jelenti, amellyel célom hogy új szemszögből mutassam be az asszír udvar működésének egy szféráját és az udvari művészetet. Megpróbálok választ adni arra, hogy az központ számára készített kistárgyra vésett ábrázolás milyen előképek alapján készült el, valamint magának a tárgynak milyen rendeltetése volt. Mindmáig kérdés, hogy az asszír udvari művészet kiterjedését, hatását milyen szférában azonosíthatjuk, milyen előképeket használtak. Vajon a nagyművészet milyen mértékben hatott a kisművészetekre?
A rendelkezésre álló korabeli források vizsgálatával azonosítható a választott pecsételő képmezőjére vésett jelenet esetében az udvari műhely tevékenysége és az udvari írásbeliség szerepe. Az előadás során vizsgált pecsétábrázolás bizonyíthatja, hogy a Szargonida-kor udvari terméke nem pusztán dekoraratív hatást mutat, hanem mint használati tárgy a palota egy meghatározott részének tevékenységét jelölte. Az ábrázolt jelenet lényege pedig az irodalmi szövegek és a palotához kötődő kultuszok alapján válik értelmezhetővé.

 

 

 Vér Ádám: Kārum ok az Újasszír Birodalom határain - a Zagrosz felől nézve

II. Šarrukīn i. e. 716 és 714 között három hadjáratot vezetett keletre, a Zagrosz-hegység térségébe. Az i. e. 716 és 715 évi hadjárataiban hat hegyvidéki várost átépíttetett és új, asszír névvel ruházott fel. Így lett Harharból Kār Šarrukīn, Kišessimből Kār Nergal, Kišešluból Kār Nabû, Bīt Bagaiaból Kār Ištar. Sîn-ahhē-erība i. e. 702-ben újabb hadjáratot vezetett a térségbe, s ezúttal egy Elenzaš nevű várost épített újjá és keresztelte át Kār Sîn-ahhē-erībává. Az új nevek olyan összetételek, amikben az első tag, Kār-, a kārum akkád szó status constructus a. A kārum szó eredeti jelentése 'rakpart', 'kikötő', amely már az óasszír korban a 'kereskedelmi lerakat / telep' jelentéssel bővült. Tekintettel arra, hogy ezek az újasszír kori, zagroszi kārum ok valószínűleg mind a Nagy Khorászán út közelében helyezkedtek el, feltételezhetően fontos szerepük volt a Zagroszon áthaladó távolsági kereskedelemben. Az új névvel felruházott városok kārum előtagja tehát a települések kereskedelmi jelentőségére utal. Az új városnevek második tagja - Kār Šarrukīn és Kār Sîn-ahhē-erība kivételével, ahol a király a névadó - mindig az asszír pantheon egy meghatározó istenének a neve.
Hogy a viszonylag szegényes forrásadatoltságú zagroszi kārum ok szerepét megérthessük előadásomban azonosítom az összes újasszír kori kārum elhelyezkedését és kiépítésük kronológiáját, valamint összegyűjtöm és elemzem a településekre és e települések egyik speciális hivatalára, a rab kāri tisztségre vonatkozó valamennyi forrást. Az Újasszír Birodalom határain megjelenő kārumok ra vonatkozó források együttes elemzése új részletekkel gazdagíthatja a zagroszi településekről alkotott képünket.

 

 

Csabai Zoltán:  Ingatlanok Babilóniában - a házbérletek társadalmi és gazdasági kérdései

Az előadás egy olyan gazdaságtörténeti jelenséget vizsgál a mezopotámiai társadalom szempontjából, amely jól ismert a mindennapi életkörülményekkel foglalkozó könyvek lapjairól, hiszen minden korszakban számos ékírásos forrás foglalkozik a házbérlettel, azonban eddig nem vizsgálták a mezopotámiai gazdasági és társadalmi modellek szempontjából. Mai életünkből pontosan tudjuk, hogy a házak a bérlése, bérbe adása milyen fontos társadalmunk számára. Vajon mi volt a helyzet az ókori Mezopotámia esetében? Milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy az ókori Babilónia városlakói - akiknek kiemelt rangja többek között pont abban leledzett, hogy letelepült formában (házakban) éltek - házak bérlésére szorultak? Kik lehettek e házak bérbeadói? Kik lehettek a házak bérlői? Milyen társadalom és gazdaság képe jelenik meg előttünk ezek a dokumentumok segítségével? Az előadás több más érdekes téma mellett elsősorban ezekre a kérdésekre keresi a választ.