Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET
ÓKORTÖRTÉNETI TANSZÉK

 

Tóth István 1944-2006

Nyomtatóbarát változatPDF változat

 

Dr. habil. Tóth István DSc †

 

 

 

1944. május 15-én született, Pápán.
1967-ben szerzett történelem szakos középiskolai tanári diplomát, ókortörténeti speciális képzéssel - Balla Lajos tanítványa volt a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (Debrecen).
1977-ben, az ELTE-n doktorált.
1994-ben védte meg a kandidátusi disszertációját.
2005-ben akadémiai doktori címet nyert.
2006. márciusában habilitált a PTE-BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájában.
2006. augusztus 10-én meghalt.

 

 

Tóth István publikációi

 

Török László akadémikus megemlékezése

 

 

 

 

Volt propagandista (=népművelő, művelődésszervező) és muzeológus Székesfehérváron, könyvtáros és bibliográfus az MTA Történettudományi Intézetében, könyvtáros a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban. Tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán (az őskortól a Rákóczi szabadságharcig, sőt a francia forradalomig).

 

Vezetője és szervezője volt a ’Fiatal Archaeológusok Szövetsége’ nevű, a kezdő régészeket, történészeket, művészettörténészeket és néprajzosokat tömörítő csoportnak, ennek köszönhetően a szűkebb és tágabb szakma valamennyi kortárs képviselőjét jól ismerte.

 

1983-ban nyílt lehetősége, hogy a JPTE-re (a PTE jogelődje) kerülhessen, ahol az egyetemi szintű történelem oktatás megteremtésében aktívan részt vett, kidolgozta az ókortörténet tanmenetét. Szakmai kapcsolatainak, körültekintő válogatásának köszönhetjük Tanszékünk mai oktatóinak kiválasztását is. Az Ókortörténeti Tanszék alapítója, első tanszékvezetője volt.

 

A Történelem Tanszékek közös évkönyveként Specimina Nova néven újjászervezte a Kerényi Károly által alapított pécsi egyetemi évkönyvet, melynek szerkesztésében, évenkénti megjelenésében oroszlánrészt vállalt.

 

Jó humorú, széles látókörű, kitűnő előadó volt, óráit tömegek látogatták; sok humán és természettudományos területre kiterjedő ismeretével a hallgatók százait nyűgözte le az óráin és az általa vezetett tanulmányi kirándulásokon egyaránt.

 

Kutatási területe: a Római Birodalom, elsősorban Pannonia és Dacia története, vallástörténete. Az epigráfiai ismeretek egyik legjobb hazai képviselője volt. Számos publikációja közül a legfontosabbak a nemzetközi hírű vallástörténeti tanulmányai: a misztériumvallások köréből, Mithras, Juppiter Dolichenus, Isis, Magna Mater, ill. Pannonia ősi, helyi eredetű kultuszai, stb. Ezekről írt tanulmányai kiemelkedő jelentőségűek. Fontosnak tartotta a magas színvonalú ismeretterjesztést is.

 

Kutatási területéről – elsősorban vallástörténeti és epigráfiai témákban – mind a hazai, mind a nemzetközi fiatalabb és idősebb szaktársak, egyetemi hallgatók kérték ki véleményét, keresték meg kérdéseikkel.

 

Diplomadolgozatok, OTDK- és más pályamunkák, valamint Ph.D-hallgatók disszertációjának vezetését vállalta. Egyaránt fontosnak tartotta a kiemelkedő képességű hallgatók képzését és a hátrányos helyzetű diákok előmenetelések figyelemmel kísérését, segítését.

 

Utódjául Szabó Ádámot választotta és képezte különös gonddal.

 

A Pécsi Tudományegyetem posztumusz Pro Facultate díjjal tüntette ki.

 

Emléktáblái: a PTE Botanikus kertjében és a fertőrákosi Mithras-szentély előtt őrzik nevét és tisztelegnek személye és munkássága előtt.

 

Internetes megemlékezések, fényképek:

http://www.mithras.hu/irodalom/tothistvan.html

http://genianet.com/content/newsarchive.html#tothanfang

 

Emlékére a PTE-BTK Történettudományi Intézet I. emeleti nagyelőadóját – 2009. május 11-én – Tóth István-terem néven, a Ph.D-hallgatóink tudományos konferenciájával avattuk fel.