Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET
ÓKORTÖRTÉNETI TANSZÉK

 

II. ÓTF 2013

Nyomtatóbarát változatPDF változat

II. ÓTF konferencia programja és az előadások kivonatai

 

 

A PTE Ókortörténeti Tanszék és az Ókori Gazdaságtörténeti Kutatóközpont

II Ókori Történeti Földrajz: Ökonómia / Ökológia

konferenciáját 2013. október 4-én rendezi.

A konferencia szervezői: Grüll Tibor (PTE), Csabai Zoltán (PTE), Vér Ádám (ELTE)

 


 

A II. Ókori Történeti Földrajz konferencia programja

 

Helyszín: Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történettudományi Intézet, Ókortörténeti Tanszék,
Pécs, Rókus u. 2. M épület 1. emelet. 

 

9:45-10:00 A konferenciát megnyitja:

Prof. Dr. Fischer Ferenc

a PTE BTK dékánja, a Történettudományi Intézet igazgatója
Helyszín: Tóth István Terem (Ró 107)

 

A) szekció:
Klasszikus Antikvitás

Tóth István Terem (Ró 107)

 

10.00 - 10.30 Patay-Horváth András
Miért rendezték négyévente az olympiai játékokat?

 

10.30 - 11.00 Vilmos László
Kik és miért hajóztak a kora archaikus Görögországban?

 

 11.00 - 11.30 Takács Levente
Teleknyilvántartás az ókori Rómában

 

 

B) szekció:
Az ókori Kelet és Egyiptom

Vargyas Péter terem (Ró 104)

 

10.00 - 10.30 Szántó Zsuzsanna
P.Mich.inv. 4062: Új töredék az egyiptomi borkultúrához

 

10.30 - 11.00 Priskin Gyula
Egyiptom földjének leírása Edfuban: az ország tényleges felmérésének bizonyítéka vagy a szimbolikus geográfia dokumentuma?

 11.00 - 11.30 Schiller Vera
A Souda és az egyiptomi földrajz és gazdaság

 

 

Ebédszünet

11.30 - 13.00

 

 13.00 - 13.30 Gábli Cecília
Plinius Etruriáról

 

13.30 - 14.00 Grüll Tibor
Gazdasági és környezeti változások a késő-római Palaestinában

 

14.00 - 14.30 Bobay Orsolya
Az épített környezet változásainak tükröződése egy 16. századi Mela-kommentárban

 

 13.00 - 13.30 Pálfi Zoltán
Wahšušana az óasszír térképen

 

13.30 - 14.00 Simon Zsolt
A hieroglif luvi kulului ólomcsíkok, mint gazdaságföldrajzi forrás

 

14.00 - 14.30 Buhály Attila
Államiság és tájszerkezet Urartuban

 

Szünet

14.30 - 15.00

 

C) szekció:
A Kárpát-medence az ókorban

Tóth István Terem (Ró 107)

 

 

15.00 - 15.30 Fekete Mária - Szabó Géza
A regölyi tumulus építménye és leletanyaga. Anatóliai kapcsolatok

 

15.30 - 16.00 Viczián István - Nagy Balázs - Deák Marcell
A római kori táj Brigetio környezetében, a víz és a domborzat szerepe a települések fejlődésében

 

16.00 - 16.30 Bödőcs András - Kovács Gábor
A savariai centuriatio kialakítása és annak tájformáló hatása

 

15.00 - 15.30 Hodossy-Takács Előd
Mindennapi élet és gazdálkodás a periférián: a vaskori Móáb és Edóm államai

 

15.30 - 16.00 Vér Ádám
Áttelepítések és urbanizáció az újasszír kori Zagroszban

 

 

 16.00 - 16.30 Csabai Zoltán
A kamat Babilóniában a késő Akhaimenida és Szeleukida korban

 

16.30 - 17.00 Pásztókai-Szeőke Judit - Serlegi Gábor
„Mit tettek értünk a rómaiak?" - klíma és Balaton a Kr.u. 4. századi Dunántúlon

 

17.00 - 17.30 Viczián István - Havas Zoltán - Balogh János - Szeberényi József
Az óbudai Hajógyári-sziget környezettörténete geomorfológiai kutatások, térinformatikai elemzések és a szigeten végzett ásatások eredményei alapján

 

Zárszó - tervek a jövőre
17.30 - 18.00

Grüll Tibor, Vér Ádám, Csabai Zoltán és bárki a résztvevők közül

 

 

 

A konferencia előadásainak kivonatai, bevezetői


    

Bobay Orsolya
ELTE

Az épített környezet változásainak tükröződése egy 16. századi Mela-kommentárban

Előadásomban a Ioachimus Vadianus által 1518-ban megjelentetett De chorographia-kommentár és az eredeti szöveg azon pontjait vetem össze egymással, amelyekben a 16. századi szerző az ókori állapotokhoz képest megváltozott környezetre helyezi a hangsúlyt. Az általa bemutatott megváltozott tér fontos részét képezi elsősorban Itália és Görögország, illetve hazája, Svájc. Itáliával és Görögországgal kapcsolatban a földrajzi környezet változása a történelmi változásokkal kapcsolódik össze, míg hazájának földrajzával kapcsolatban Vadianus személyes emlékei is előtérbe kerülnek.

    

Bödőcs András - Kovács Gábor
ELTE - ELTE

A savariai centuriatio kialakítása és annak tájformáló hatása

Szombathely Nyugat-Magyarország egyik legrégebb óta folyamatosan lakott települése. Savaria colonia alapítása (Kr. u. 46-50 körül, Claudius császár uralkodásának idején) a római hódítások következménye. Első lakói leszerelt katonák (veteranok) voltak akik szabad római polgári státusszal rendelkeztek. A település körüli földterületeket közöttük osztották fel.

Ez a földosztás alapja egy pontosan, egyenlő nagyságú négyzetekre felosztott rendszer volt, amelynek oldalai kb. 708×708 méteresek voltak. Ezt az egységet centuriának hívták, határait gyakran mesterséges elemek (utak, árkok) alkották, amelyek irányai így megegyeztek a derégszögű rendszer irányaival. A rendszer kijelölésének eljárását centuriationak nevezték.

A centuriák kialakítása és a vele kapcsolatos több évszázados római tájhasználat felszínformáló hatásai sok helyen máig fennmaradtak. Ennek nyomai felfedezhetők a vízfolyások egyes szakaszain, amiket vizsgálva sok esetben sikerült egyezést találni a vízrendszer futása és a centuriák iránya között. Némely közülük véletlen egybeeseés eredménye, de egyes esetekben a mesterséges csatorna ténye bizonyított (mint pl. az Arany-patak, Gyöngyös, Perint és Pinka esetében). Ezek a csatornák mára a vízfolyások természetes medrévé alakultak.

  

Buhály Attila
Nyíregyházi Főiskola

Államiság és tájszerkezet Urartuban

Az urartui királyok nemcsak hadjáratokkal gyarapították birodalmukat. A fennmaradt epigráfiai anyag alapján az uralkodók cselekedetei között a hadvezetésen túl legalább annyira számon tartották a város- és erődalapítást (URU ill. É.GAL), vagy éppen szőlőskertek, gyümölcsösök létrehozását. Szintén kiemelt fontosságúnak számított a források szerint a „föld termővé tétele" és a csatornák, gátak alapítása is. Mindezeknek a tájátalakító tevékenységeknek konkrét gazdasági indokuk és hasznuk is volt, hiszen például a hadjáratok következtében nagyszámú deportált népesség érkezett addig kis népsűrűségű területekre (pl. Armavir), és a megemelkedett népességszám eltartására nyilvánvalóan újabb és újabb agrártechnológiai innovációk váltak szükségessé. Előadásunkban az urartui kormányzati szerkezet ilyen célzatú tájátalakító tevékenység gazdasági motivációival és eredményeivel szeretnénk foglalkozni, különös tekintettel a nemrég talált göveleki sztélétöredékre és duplikátumára, ahol ennek a kérdésnek az állam pusztulásával összefüggő kronológiai vonatkozásai is lehetnek.

  

Csabai Zoltán
PTE

A kamat Babilóniában a késő Akhaimenida és Szeleukida korban

Babilónia gazdaságtörténetének szembetűnő jellegzetessége, hogy a leggyakoribb, az ún. igazságos kamatláb mind a Kr. e. 2. évezredben, mind a Kr. e. 1. évezredben húsz százalék volt. Ez jellemző az Újbabilóni Birodalom (Kr. e. 626-539) és az Óperzsa Birodalom első időszakára (Kr. e. 539-480) egyaránt. Xerxés, óperzsa uralkodó korai évei során azonban megszakadt a gazdasági dokumentumok addig tartó vonulata és csak kb. hatvan évvel későbbről állnak források nagyobb mennyiségben a kutatás rendelkezésére. A Kr. e. 420-as évektől fennmaradó ékírásos gazdasági forrásokra támaszkodva - a rövid makedón uralommal együtt - a Szeleukida korra is általánosan elfogadott nézett lett, hogy az általános kamatláb 40 százalékra emelkedett. Az előadás ennek a gazdasági jelenségnek a kutatásban megtalálható interpretációit tekinti át, majd a források újabb megközelítése során egy eddig fel nem merült magyarázatra tesz javaslatot.

   

Fekete Mária - Szabó Géza
PTE - WMMM

A regölyi tumulus építménye és leletanyaga. Anatóliai kapcsolatok

Regöly-Strupka-Magyar birtok lelőhelyen 2011-12-ben egy olyan tumulus feltárására került sor, amelynek anyaga egyértelműen a Kr. e. 7. sz második felére, a kora vaskorra keltezhető, de sem a szkíta, sem a Hallstatt kultúra leletei közé nem illeszthető be. Meghatározásunk szerint az előkerült tárgyak a pannonok hagyatékának tekinthetők, akik a Dél-Dunántúl Balatontól délre fekvő területét a Kr. e. 7. század második fele - 4. század eleje közötti időszakban, közel három évszázadon át birtokolták. A hallstatti leletekkel szoros kapcsolatokat mutató halom anyagában területünkön eddig ismeretlen típusú, Kis-Ázsia felé mutató tárgyak, jelenségek is megfigyelhetők.
Magának a tömörített, döngölt agyagból épített halom-szerkezetnek is például a phrygiai Gordionban találjuk meg párhuzamát, miként az alatta lévő, belsőoszlopos csarnoképületnek az urartui Altintepén. Különösen meglepő, hogy a regölyi Kapos és Koppány folyók találkozásának széles, mocsaras területéből kiemelkedő dombon létesített, hatalmas területű, többrészes földvár legmagasabb pontján, faragott fa gerendákból emelt épületben, 6 sorban 9-9, összesen 54 oszlop tartotta a tetőt. Ugyanakkor a háromtollú bronz nyílhegyek, a Belső-Ázsia felé mutató lószerszámok, az Andronovo kultúra felé mutató kerámiatöredékek, edénydíszítések azt is elárulják, hogy itt egy olyan népességgel kell számolni, akik ugyan életmódjukat tekintve a szkítákhoz hasonlóak, de a Fekete-tengert nem északról, hanem délről, Kis-Ázsia felől kerülték meg.
Jelenlegi tudásunk szerint csak egyetlen ilyen nép volt a vizsgált korszakban: a kimmerek, akiknek egy része a szkíták elől menekülve a Fekete-tengert északról kerülte meg, míg másik águk délről, átkelve a Kaukázuson a Kr. e. 8. századtól már Urartu, Prygia, majd később Lydia területén hadakozott. A Balkánon keresztül a Kr.e. 7. század második felében a Dél-Dunántúlra érkezők hagyatékában így válik érhetővé és értékelhetővé a keleti lovasnépek tárgyi anyagának és az Ókori Kelet fejlett technológiájának sajátos keveredése.

 

    

Gábli Cecília

Plinius Etruriáról

Plinius az enciklopédia harmadik könyvében ismerteti Itália részeit, mégpedig az Augustus-féle 11 régiós beosztás alapján, de nem szám szerinti sorrendben, hanem földrajzi fekvésük szerint. Etruriáról, vagyis a 7. régióról azonban nem csak itt, a Plin.nat. 3,50-52-ben olvashatunk, hiszen Etruria illetve az etruszk vívmányok az enciklopédia különböző részein bukkannak föl, más-más összefüggésben. Előadásomban az Etruriáról illetve az etruszkokról szóló pliniusi szövegrészeket elemzem tematikus csoportosításban.

   

Grüll Tibor
PTE

Gazdasági és környezeti változások a késő-római Palaestinában

Írott és régészeti források egyaránt tanúsítják, hogy Palaestina (Prima, Secunda, Salutaris) a késő-római/kora-bizánci időszakban valódi gazdasági „boom"-ot élt át. A hatalmas (akár 100 m² alapterületű) szőlőprések és a hajóroncsokban feltárt itteni gyártású (LR4, LR5) amphorák mutatják, hogy az exportra termelt bor lehetett a gazdaság egyik húzó ágazata, ami mellé - a rabbinikus irodalom alapján - felsorakozott az olajgyártás, gyümölcstermesztés, valamint a textilgyártás (egyes adatok szerint Galileában a selyemhernyó-tenyésztést is meghonosították). A környezeti régészet eddig eredményei (pl. a Holt-tenger sedimentológiai elemzése, anthrakológai és palinológiai kutatások stb.) arra engednek következtetni, hogy a palaestinai mezőgazdaság e rendkívüli fejlődését környezeti változások is indukálhatták: a 4. századtól kezdve mintegy 300 éven keresztül csapadékosabb időjárás volt jellemző a kelet-mediterrán területeken. A gazdasági és társadalmi változások mögött meghúzódó késő-római kori klimatikus változásokat Africa, Görögország és az északi tartományok (Germania, Belgica, Raetia) esetében is elemezték már, így ezeket a kutatásokat kontrollanyagként használhatjuk vizsgálatunkban.

   

Hodossy-Takács Előd
Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Mindennapi élet és gazdálkodás a periférián: a vaskori Móáb és Edóm államai

A vaskori dél-levantei térség kutatásában máig érdekes kettősség figyelhető meg. Egyrészt, mivel ez a terület a Biblia földje, számos közösség és kutató szemében mindaz, ami itt történt, az ókori világtörténet szempontjából centrális; másrészt mindenki érzi, hogy a világhatalmak erőteréből szemlélve a térség periférikus. Az előadás ennek a területnek is a peremvidékére vezet: a vaskori Edóm és Móáb szinte jelentéktelen, a nagyhatalmak és a bibliai szerzők is csak akkor emlékeznek meg róluk, mikor politikai, vagy gazdasági értelemben valami említésre méltó történik területükön, ill. kapcsolatrendszerükben. Külön izgalmas, hogy a két állam fejlődése merőben más. Móáb jellemzően mezőgazdaságának (legeltetés), míg Edóm főként a távolsági kereskedelemben betöltött szerepének köszönhette felemelkedését, igaz egy jó évszázaddal Móáb után. Természetesen mindkét királyság területén felfedezhetünk egyéb jelentős gazdaságtörténeti tényezőket: Móáb esetében pl. a Wadi Mujib (Arnón) kínálta különleges fekvés, Edóm esetében pedig az Arabah ásványkincseinek kiaknázása fontos körülmény, ez a tevékenyég elképzelhető, hogy részben az edomitákhoz köthető.
Az előadás célja a Transzjordániai térség e két államának geopolitikai és gazdaságtörténeti elemzése, felemelkedésük és bukásuk okainak feltárása.

 

    

Pálfi Zoltán

Wahšušana az óasszír térképen

Wahšušana kāruma az óasszír szöveganyagban az egyik leggyakrabban említett település, és a táblák tanúsága szerint a korabeli vezető fejedelemségek egyike volt. A kārum aktivitását rengeteg tárgyalás és hivatalos levél jelzi, de a város fontosságára utal a fennmaradt kereskedőlevelek nagy száma, az ezekben szereplő üzletemberek és áruk mennyiségének tekintélyes volta, valamint számos másik, a szövegekben rendszeresen vagy alkalmanként felbukkanó kereskedőtelep és lerakat neve is. Előadásomban e várost helyezem el az óasszír térképen, kitérve arra, hogy mi állapítható meg fekvéséről, hol helyezkedett el az óasszír településhierarchiában, milyen szerepet játszott az óasszír kereskedelemben, mely üzletemberek, családok játszottak komoly szerepet a helység gazdasági életében, illetve mi tudható meg az üzleti kapcsolatokról és az ismeretségi hálózatról.

   

Pásztókai-Szeőke Judit - Serlegi Gábor

„Mit tettek értünk a rómaiak?" - klíma és Balaton a Kr.u. 4. századi Dunántúlon

A feltett kérdésre mindenki automatikusan rávágja: vízvezetékeket, utakat és közfürdőket, ahogyan azt a PFJ tagjai is megállapították a Brian élete című filmben. Ezeken a közismert építményeken túl azonban azt is elmondhatjuk, hogy a Dunántúl területén a természeti környezet talán addigi legnagyobb mértékű átalakítása a római korban történt. Ez a beavatkozás, a megelőző időszakokéval szemben nemcsak méreteiben volt sokkal jelentősebb, hanem ez az átalakítás egy átgondolt, tudatos, és célirányos tevékenység eredménye volt. Feltételezéseink szerint Pannoniában a Kr.u. 3. század végén kezdődő, a mocsaras területek kiszárítását, a Balaton lecsapolását és jelentős területű erdők kiirtását célzó munkálatok egy átfogó, birodalmi szintű mechanizmus részei voltak. Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy ezekre a nagy volumenű munkálatokra, az erre az időszakra kiteljesedő, természetes és antropogén hatásokra felerősödő élelem ellátási gondok megoldása érdekében lehetett szükség. Az ellátás biztosítása érdekében a hagyományosan „élelemraktárként" ismert provinciák mellett új területek bevonására is szüksége lehetett a birodalmi adminisztrációnak. Az előadók ennek a folyamatnak pannoniai vonatkozású elemeit igyekeznek felvázolni régészeti és környezetrégészeti adatokra támaszkodva.

   

Patay-Horváth András
ELTE

Miért rendezték négyévente az olympiai játékokat?

Az ókori hagyomány egyöntetűen állítja, hogy az olympiai sportversenyeket kezdettől fogva négyévente (ókori számítás szerint ötévente) tartották. Ez a pentetérikus periodicitás mintaként szolgált a később bevezetett pythói játékok és a modern olympiai játékok számára is, kialakulásának okai és körülményei azonban homályosak. Egyesek szerint eredetileg évente tartották a játékokat, mások egy nyolcéves periódus megfelezését tartják valószínűnek. Önmagában egyik feltételezés sem ad választ arra a kérdésre, hogy miért alakult át az eredetinek feltételezett rendszer. Ugyanakkor több okból is nehezen képzelhető el, hogy kezdettől fogva négyévente tartották volna a játékokat. A periodicitás önmagában tehát nehezen magyarázható és szorosan összefügg az olympiai játékok kialakulásának, a győzteslista hitelességének és az első olympiai játékok vitatott dátumának kérdésével. A régészeti anyagból és vallástörténeti megfontolásokból kiindulva az előadásban egy olyan ökológiai magyarázatot vázolok fel, amely megoldást jelenthet az említett problémák többségére.

  

Priskin Gyula
ELTE

Egyiptom földjének leírása Edfuban: az ország tényleges felmérésének bizonyítéka vagy a szimbolikus geográfia dokumentuma?

Tereptárgyak egymáshoz viszonyított elhelyezkedését diagramszerűen megjelenítő képi ábrázolások, melyek abból a célból készültek, hogy használóik eligazodjanak a térben - modern kifejezéssel, röviden, térképek - fennmaradtak az ókori Egyiptomból, mind elképzelt (Két út könyve), mind valóságos területeket (Torinói geográfiai papirusz a Hammamat-vádiról) ábrázolva. Az egyiptomi szövegekben azonban nem találkozunk a térkép kifejezéssel, s nem maradt fenn ilyen jellegű dokumentum magáról az országról sem, bár egészen a Középbirodalomig visszamenően (I. Szenuszert Fehér kápolnája) létezett szöveges hagyomány Egyiptom észak-déli irányban mért térbeli kiterjedését illetően. Ez a hagyomány a legteljesebben a Ptolemaiosz-korban épült edfui templomban jelenik meg (Edfu VI 199, 8-201, 4), ahol Egyiptom részletes leírása lineáris és területi mértékegységeket is tartalmaz. Bár Egyiptom antik geográfiai leírásai (Hérodotosz 2.7-29, Sztrabón 17.1.2) megőrizték ennek a leírásnak bizonyos elemeit, mégsem lehet az edfui szöveget egy modern értelemben vett katasztrális felmérés eredményeként felfogni. Előadásomban a mellett érvelek, hogy az edfui szöveg sokkal több rokonságot mutat a szakrális tér olyan - a sajátos egyiptomi ikonográfiai és ideológiai jelrendszerek hagyományait követő - ábrázolásaival, mint a kozmográfiai ábra Uresnefer szarkofágján, a Fajjúm könyve, a topográfiai lista a Kom Ombó-i templom falán, illetve a görög-római templomok méreteit rögzítő ún. dedikációs feliratok.

  

Schiller Vera

A Souda és az egyiptomi földrajz és gazdaság

Az előadás azt vizsgálja, hogy milyen adatokat közvetít a Souda, ez az 1000 körül keletkezett bizánci lexikon a 641 óta arab fennhatóság alatt álló Egyiptomról.  Megtudható belőle, hogy mennyire fontos az ország életében az életet fenntartó Nílus, tud az ország sivatagos éghajlatáról, amelyet ezért fordított világnak aposztrofált a görög közvélemény, (amelyet a Souda Sesostris rendelete következményének tekint), tud torkolatairól, találgatja áradásának okát, ismerteti területi felosztását és néhány városát. Gazdaságának alapjáról, bőséges búzatermeléséről is tájékoztat. Szerepel benne az „Athénbe baglyot, Egyiptomba búzát" kifejezés, illetve hogy egyiptomiak fedezték fel a kenyér sütésére alkalmas kemencét. Idézi azt a Diodoros Siculusból vett szöveget is, amely szerint egy Scipio Aemilianus vezette római követség, VIII. Ptolemaiosz II. Euergetész (I. e. 145-116) uralma ideje alatt a Nílus menti jólétet és a vidék alkalmas voltát csodálta meg. Végső soron azt lehet belőle megtudni, hogy mit tart fontosnak Egyiptom földrajzáról és gazdaságáról a görög világ és az Egyiptomot oly sokáig fennhatósága alatt tartó, lassan Bizáncivá váló Római Birodalom.

  

Simon Zsolt
MTA Nyelvtudományi Intézet

A hieroglif luvi kulului ólomcsíkok, mint gazdaságföldrajzi forrás

A KULULU-ólomcsíkok néven számon tartott, hieroglif luvi nyelvű feljegyzéseket tartalmazó leletek a késő-hettita államok gazdaságának egyik legfontosabb írott forrása. Bár pontos értelmezésük körül némi vita folyik, az világos, hogy egy gazdasági központból kiutalt javak listájával állunk szemben. Kululu lelőhelye Tabal régiójához tartozott, azon belül is a szűkebb értelemben vett Tabalhoz, a tabali nagykirályok államához. Minthogy a KULULU-ólomcsík 1 megadja a kedvezményezettek földrajzi hovatartozását is, lehetőség nyílik arra, hogy rekonstruáljuk a tabali nagykirályok uralma alatt álló terület egy részét s ezt egybevessük a tabali nagykirályok feliratai által kirajzolt (nem éppen problémamentes) térképpel. Sajnos a forrásban szereplő mintegy másfél tucat helynév közül eddig egyet sem sikerült lokalizálni. Jelen előadásban azt kívánom bemutatni, hogy a hieroglif luvi szövegek, ill. a klasszikus források alapján a helynevek legalább egynegyede lokalizálható és ez már elegendő ahhoz, hogy megalapozott állításokat tegyünk a tabali nagykirályok uralmának kiterjedéséről, valamint a többi tabali királysághoz fűződő, ugyancsak tisztázatlan viszonyáról.

   

 

Szántó Zsuzsanna

P.Mich.inv. 4062: Új töredék az egyiptomi borkultúrához

Az előadásban egy eddig publikálatlan, görög nyelvű papirusz kerül bemutatásra, mely az amerikai Michigan gyűjtemény részét képezi. A dokumentumot 2012 nyarán, a chicago-i egyetemen lezajlott Summer Institute in Papyrology program keretén belül volt alkalmam tanulmányozni. A papirusz töredékes, ám a megmaradt sorokból bizonyosan megállapítható, hogy római kori. Valószínűleg a Kr. u. 3. században rögzítették ezt a borrendeléssel kapcsolatos listát, mely feltehetően újabb információkkal gazdagítja az egyiptomi borkultúráról és borkereskedelemről alkotott képünket.

 

 

 

Takács Levente
DE

Teleknyilvántartás az ókori Rómában

A telekhatárok kérdése már a XII Táblás Törvények idején foglalkoztatta a rómaiakat. A telek határainak nyilvántartása nemcsak a birtok- és tulajdonviszonyok miatt, hanem az adózás szempontjából is fontos volt. Az előadás a jogi források, a földmérők írásai és néhány feliratos emlék (Veleia, Volceii stb.) alapján arra tesz kísérletet, hogy képet adjon arról, milyen elvek szerint, milyen módon és milyen adatokat tartottak számon egy-egy telekről a rómaiak. Az előadás rövid kitérő keretében összehasonlítja a római rendszert a mai magyar ingatlannyilvántartás főbb jellemzőivel.

 

   

 

Vér Ádám
ELTE

Áttelepítések és urbanizáció az újasszír kori Zagroszban

A Kr. e. 8. század második felében az Újasszír Birodalom expanziója során kiterjesztette hatalmát a Közel-Kelet nagy részére. Előadásomban a tartományokba szervezett és a birodalomhoz csatolt területek közül egy viszonylag kis régió, a Zagrosz-hegység néhány összefüggő völgyrendszerében kialakított négy tartomány (Bīt-Hamban, Parsua, Kišessim és Harhar) viszonyait elemzem. Az asszír királyfeliratok, az adminisztráció levelezése és a viszonylag kis számú régészeti feltárás forrásbázisa alapján mutatom be, hogy a magashegység természetföldrajzi környezete miként befolyásolta és alakította át az asszír hatalomgyakorlás bevett technikáit.

 

 

 

Viczián István - Havas Zoltán - Balogh János - Szeberényi József
MTA CSFK FTI - BTM Aquincum Múzeum - MTA CSFK FTI - MTA CSFK FTI

Az óbudai Hajógyári-sziget környezettörténete geomorfológiai kutatások, térinformatikai elemzések és a szigeten végzett ásatások eredményei alapján

Aquincum katonavárosának közvetlen szomszédságában lévő óbudai Kis-sziget területén állt a helytartói palotaegyüttes, saját kikötővel, fürdővel, reprezentatív, szakrális, és gazdasági építményekkel. Hasonlóan a Nagy-szigetről is kerültek napvilágra épületet-maradványok és más (nem csak) római leletek a régészeti ásatások során. Előadásunkban a régészeti feltárásokhoz kapcsolódó földrajzi kutatatásaink eredményeiről számolunk be. Kutatási célunk a Hajógyári-sziget és szomszédos területek római kori környezeti, vízrajzi, domborzati viszonyainak feltárása volt. Geomorfológiai térképezést és térinformatikai modellezést végeztünk, figyelembe véve az elmúlt évszázadok természeti és emberi hatásra létrejött felszínformáló hatásait, a klimatikus és vízrajzi változások következményeit. Terepi vizsgálataink során új szelvényeket vettünk fel, sekélyfúrásokat mélyítettünk, ezek laboratóriumi vizsgálata és korábbi fúrások adatainak feldolgozása is hozzájárult a szigetek kialakulásának és változásainak megértéséhez. A domborzati rekonstrukciót megnehezítette, hogy a sziget egy része beépítetett, de más részeit is jelentős feltöltések és domborzatformáló hatások érték. A ma már összeépített két sziget árvizek által veszélyeztetett, sziget voltuk miatt is csak korlátozottan volt alkalmas a megtelepedésre, ezért van különös jelentősége a különböző geomorfológiai formáknak, a tengerszintfeletti magasságnak és azoknak az üledékeknek, melyekből képződésük környezeti viszonyaira lehet következtetni.

    

Viczián István - Nagy Balázs - Deák Marcell
MTA CSFK FTI - ELTE TTK FFI - ELTE TTK FFI

A római kori táj Brigetio környezetében, a víz és a domborzat szerepe a települések fejlődésében

Előadásunkban a domborzati és vízrajzi adottságok szerepét és a római kori antropogén tájformáló hatásokat mutatjuk be a limes Brigetio-Azaum/Odiavum (Komárom-megye) szakaszának településfejlődésében. Geomorfológiai, térinformatikai módszerekkel, régi térképek és történeti források segítségével rekonstruáljuk az egykori környezeti viszonyokat. Brigetiot (Ószőny) északról a Duna, délről egy elhagyott Duna meder határolta. Ennek a medernek és a Fényes-patak Tata alatti völgyének közös szakaszát keresztezte a limes út töltése. A töltés mögött felduzzadt a patakok és egykor oly bővizű karsztforrások vize, így jött létre a mai Komárom, Tata és Dunaalmás között egy hatalmas tavas, mocsaras átjárhatatlan területet, ami táboraik védelmét is szolgálta. A töltésbe épített zsilipek segítségével a víz szintjét szabályozni tudták. A tavas-mocsaras állapot a római zsilip elbontásáig, 1747-ig fennállt, erről több 18. századi térkép és forrás (Priorato, Coronelli, Marsigli, Bél M., Mikoviny S., stb.) is tanúskodik. A különböző korok természeti és emberi tájformáló hatásainak figyelembevételével rekonstruáltuk a római kori környezeti viszonyokat, mert a táborok, települések, helykiválasztása és élete, a hidak, utak, vízvezetékek nyomvonala és szerepe könnyebben értelmezhető, ha elhelyezzük őket a korabeli, rekonstruált tájban.

   

Vilmos László
PTE

Kik és miért hajóztak a kora archaikus Görögországban?

A mai kutatók szemében egyértelmű, hogy a letelepedési szándékú hajózás („nagy gyarmatosítás") mindenképpen egy-két generációval később kezdődött, mint a kereskedelmi célzatú. Nem alakult ki azonban konszenzus a mai felfogásunk szerinti kereskedelmi tevékenység társadalomtörténeti értékelésében: sokan még mindig a „harmadik rend" születését, az arisztokrácia háttérbe szorulását vélik benne felfedezni. Amellett hozunk fel érveket, hogy az arisztokrácia több nemzedéken át kézben tudta tartani az irányítást, irányította a kézműves műhelyek jelentős hányadát. A hajósok sokáig nem „hivatásos tengerészek", hanem az egyes vezetők fennhatósága alá tartoztak, vagy éppen tőlük személyi függőségben éltek. Az arisztokrácia háttérbe szorulását egyrészt a hajózás - nem ritkán tyrannosok révén történő - államosítása okozta: elkezdődött a kikötők építése, amelyek állandó felügyeletet igényeltek, állami (hadi-) hajóépítés és karbantartás, illetve ezzel párhuzamosan nagyobb hajózási vállalkozások indítása: pl. gyarmatosítás, katonai akciók, vagy akár „állami" ceremoniális utazások. A gazdasági kapcsolatok bővülése csak fokozatosan vezetett a kereskedelemhez és eladásra is termelő kézműves tevékenységhez kötődő helyi vagy idegen, esetleg nem szabad státuszú lakosságcsoportok kialakulásához.