Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET
ÓKORTÖRTÉNETI TANSZÉK

 

Európé 4 konferencia

Nyomtatóbarát változatPDF változat

 

JELKÉP, SZIMBÓLUM, TOPOSZ
Régészet az interdiszciplinarítás jegyében

 

PANNONIA ÜNNEPE, IV.

 

Az EURÓPÉ kutatócsoport konferenciája 2014. június 21.
Pécs, PTE BTK TTI Ókortörténeti Tanszék,
Rókus u. M épület Tóth István Terem

 

Résztvevők és előadások:

 

Agócs Nándor - Szabó Ernő: „Tegula porrectis satis est velata coronis et sparsae fruges" Megjegyzések az aquincumi sírszimbolikához

Fazekas Ferenc: Késő antik transzformációk a ripa Valeriae mentén: Lussonium a Kr. u. IV. második felében - V. században

Fekete Mária - Szabó Géza: Néhány hermeneutikai kérdés a kora vaskorból

Ferenczi Roland: Javana őrök a tamil királyok szolgálatában

Pásztor Emília: A késő rézkori Vučedol-kultúra díszítő művészetének szimbolikus vonásai - folytatás: mágikus (?) ötös

Rotschadl Ádám: Étkezési szokások a Hallstatt korban, különös tekintettel a Dunántúl területére

Takács Péter: Mesterjegy vagy munkaeszköz? - A pannoniai szerszám-ábrázolások értelmezési lehetőségei

Tóbi Melinda: Šeha - sehol? Nyugat-Anatólia az Újhettita Birodalom idején

Tóth Henriette: Herakles születése és megdicsőülése- egy hérósztörténet végpontjai és annak ábrázolásai

Szabó Ernő: Tóth István emlékoldal - elektronikus tanulmánytár

Szabó Géza - Fekete Mária: Regöly helye a hérodotoszi világképben

 

Előadáskivonatok

 

 

Tegula porrectis satis est velata coronis et sparsae fruges"
Megjegyzések az aquincumi sírszimbolikához
Agócs Nándor - Szabó Ernő

A szakma számára régóta ismert tény, hogy az aquincumi koszorús sírsztélék között elkülöníthető egy csoport, amely díszítés, tagolás, kidolgozás, valamint a sírfelirat tartalma alapján szoros összefüggést mutat.
Az előadás a szóba jöhető sírkövek körének pontosításán túl, a felirathordozók ornamentikájának, szimbólumrendszerének új megközelítésből történő elemzésére és értelmezésére vállalkozik. A korábbi vélemények ellentmondásainak megvilágítása mellett kísérletet teszünk egy szorosan összetartozó sírkőcsoport készítési időintervallumának behatárolására, valamint igyekszünk feltárni az azonos megjelenésű sírsztélék állítása mögött rejlő okokat.

 

Késő antik transzformációk a ripa Valeriae mentén: Lussonium a Kr. u. IV. második felében - V. században*
Fazekas Ferenc

A pannon határtartományok történetének és régészetének szempontjából meghatározó jelentőséggel bír a védelmi rendszer, a ripa Pannonica történetének alakulása. A késő antik időszakban az Imperium Romanum globális stratégiai és regionális védelmi koncepciójának változásai, átalakulásai (mélységi védelmi rendszer, erődítési/építési kampányok), a határvidéken állomásozó hadsereg (helyőrség-áthelyezések- és csapatelvonások) meggyengülése alapvető módon - a Kr. u. IV. század utolsó harmadától kezdődően már egyre erőteljesebben éreztették a határszakasz táboraiban és a határ-régióban (Grenzregion) a hatásukat.
A jelenleg is folyamatban lévő kutatások időközi eredményeit bemutató előadás a lussoniumi (Paks-Dunakömlőd) kőtábor késő római és római kor utáni, Kr. u. V-[VI]. századi történetét vizsgálja, a késő antik katonai transzformáció kontextusában.

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

Néhány hermeneutikai kérdés a kora vaskorból
Fekete Mária - Szabó Géza

A korábbi évtizedek kutatásai során megfigyelt, észlelt, érzékelt, de a hazai leletanyag, az idézett szakirodalom szokásos párhuzamai és evidenciaként ismert területi kapcsolatai alapján eddig megmagyarázni nem tudott jelenségek egy része - a regölyi kutatások eredményeképpen - most helyére kerülhet.
Előadásomban ezek hosszú sorából csak néhányat említek; felsorolás és rövid értelmezés szintjén ki is emelek. Ide tartoznak - a már tárgyalt cistákon kívül - az Argonauta úton észlelt mozgás, a „venét" kérdéskör, a „Vierbergelauf"szimbólumai, hegynevei, későbbi korban ott, szentélyekkel igazolt kultuszai, növényei és a Velem-Szentvid territóriumához tartozó Kalaposkő szikláinak szentélykörzete is. Ez utóbbi helyszínen előkerült bronz szobrocska és a lelőhely adottságai más szellemi hátterű rítusról tanúskodnak.

 

Javana őrök a tamil királyok szolgálatában
Ferenczi Roland

„Rejtett ostorú, feszes ruhájú, fürge, félelmetes hírű, messze földön ismert, keménykötésű, szúrós szemű javanák őrzik tigrislánc ékítette tágas épületét." Az ótamil források egyedülálló módon örökítik meg a javanák (Nyugatról érkező görög, római, egyiptomi, zsidó, arab stb.) tamilokkal folytatott kereskedelmét; kereskedelmi diaszpóraként történő megtelepedését, társadalmi szerepvállalását az ókori dél-indiai királyságok területén. Előadásom a létrejövő világkereskedelmi rendszer talán egyik legérdekesebb epizódját kívánja bemutatni: a három tamil királyság (múvéndar) szolgálatába szegődött javana testőrök és palotaőrök jelenségét. A kérdéskört elsősorban a tamil források (Pattuppáttu, Silappadiháram, Dzsivakacsintámani stb.) megszólaltatásával kísérlem meg körüljárni, melynek során a tamil uralkodók személye, uralkodói jogkörük és a korai tamil társadalom szerkezete is megrajzolhatóvá válik. Az így felvázolható kontextus összességében Dél-India ókori történetébe enged bepillantást, amelynek záróakkordjaként a Kr.u. 1-3. századokban prosperáló tamil királyságoknak, az indo-mediterrán kereskedelemmel csaknem egyidejű hanyatlását tapasztaljuk. Ám mindezeken túl felmerül majd még egy kérdés: vajon hová tűntek a dél-indiai javanák?

 

A késő rézkori Vučedol-kultúra
díszítő művészetének szimbolikus vonásai - folytatás:
mágikus (?) ötös
Pásztor Emília

A 2013. évi konferencián elhangzott előadás keretében a szerző ismertette elméletét, miszerint a Vučedol- kultúra klasszikus fázisának legjellemzőbb és egyben leghíresebb lelete, a vinkovci un. calendar pot vagy naptár-edény felületén található díszítő motívumok meglepő hasonlóságot mutatnak az i.e. 2500 körüli időre datálható Ur-i királysírokból előkerült játéktáblák absztrakt motívumaival.
Jelen előadás keretében a szerző ennek a témának a folytatásaként a legjellemzőbb klasszikus vučedoli motívummal, a dobókockán található ötösnek megfelelő szerkezetű szimbólummal kapcsolatos interdiszciplináris kutatásait szeretné bemutatni.
A vučedoli kultúra klasszikus fázisának díszítő művészetében ez a jel vezető szerepet játszik. Nem ismeretlen azonban a szimbólum az ezt megelőző, sőt a későbbi régészeti kultúrák anyagában sem.
Az előadás keretében a szerző egy folyamatban lévő kutatásról szeretne beszámolni és több - még megválaszolatlan kérdést felvetni és megvitatni.

 

Étkezési szokások a Hallstatt korban,
különös tekintettel a Dunántúl területére
Rotschadl Ádám

A vaskori Hallstatt kultúra összetett életmódja igen változatos étrendet tett lehetővé. Javarészt földművelésből és állattenyésztésből éltek, ugyanakkor a vándorló életmód ételszerzési lehetőségei is fennmaradtak (gyűjtögetés, halászat, vadászat). Feltételezhetjük, hogy különböző konyhatechnikák (darabolás, aprítás, erjesztés stb.) alakultak ki és indultak fejlődésnek, hiszen a megfelelő nyersanyagok rendelkezésre álltak. Receptjeiket nem ismerjük, lévén írásbeliséggel nem rendelkező kultúráról van szó, ezért csak is az előkerült nyersanyagokból tudunk következtetni. Alapanyagaikból rengeteg változatos étel készíthető, melyeket az előadásomban szeretnék archeobotanikai és archeozoologiai eredményekkel bemutatni. Fontos kiindulópont a kerámiaanyag sokszínűsége, amely arra enged következtetni, hogy inkább pépesebb, levesesebb ételeket fogyasztottak. A társadalmi elitnek pedig fontos szerep jutott ezen a területen, hiszen symposionokat, lakomákat tartottak, ahol reprezentálhatták vagyoni és társadalmi helyzetüket, - kézzel fogható módon is - vendégbarátaik számára.

 

Mesterjegy vagy munkaeszköz? - A pannoniai szerszám-ábrázolások értelmezési lehetőségei
Takács Péter Nándor

A pannoniai sírkövek között meglehetősen kisszámú csoportot tesznek ki azon darabok, melyeken valamely kézműves szerszám ábrázolása látható. Noha hasonló ábrázolások a Római Birodalom szinte valamennyi tartományában megtalálhatóak, azok értelmezése kapcsán több lehetőség is fenn áll. Míg egyes kőemlékek esetében a kézműves mester szerszámainak egyszerű megjelenítéséről lehet szó, más esetekben azok funerális szimbólumként vagy az azokat megalkotó kőfaragó mester/műhely „márkajelzéseként" való értelmezése tűnik valószínűbbnek.
Az előadás ezen pannoniai kőemlékekkel, valamint a rajtuk található ábrázolásokkal foglalkozik, birodalmi párhuzamok alapján bemutatva a fent említett értelmezési lehetőségeket alátámasztó vagy cáfoló érveket, egyaránt vizsgálva régészeti-, ikonográfiai- és epigráfiai szempontokat is.

 

Šeha - sehol?
Nyugat-Anatólia az Újhettita Birodalom idején
Tóbi Melinda

A Šeha-folyó országa a Kr. e. 15. és 13. századi Nyugat-Anatólia egyik meghatározó országa lehetett, noha az elhelyezkedése és szerepe nem teljesen egyértelmű a késő bronzkori Anatóliában, miközben az Újhettita Birodalommal való kapcsolata vitathatatlan. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az Újhettita Birodalom egyik legnagyobb nyugat-anatóliai ellenfelével, Arzawával volt (egy) közös határa, ezért Mirával is kapcsolatba hozható. Egy lokalizációs kísérlet során a Hermos és Kaikos folyó völgyét jelölik meg elhelyezkedése helyszínéül, miközben azt is tudni véljük, hogy az ország nevével megegyező folyó is létezett a térségben.
Az előadás során Šeha-folyó országa, valamint a szomszédosnak meghatározható országok elhelyezkedése kerül szóba, miközben az Újhettita Birodalommal való kapcsolatát is említjük.

 

Herakles születése és megdicsőülése- egy hérósztörténet végpontjai és annak ábrázolásai
Tóth Henriette

Más korai istenekről is meséltek hérósztörténeteket, ám Kerényi Károly találó szavaival élve "egyik sem volt oly nyilvánvalóan isten a hérószok közül, mint Héraklész." (Kerényi Károly: Görög mitológia Bp. 1977, 265-266.p)
Héraklés az egyetlen olyan mitológiai hős, akinek nemcsak tettei, vállalkozásai, mitikus kalandjai jelennek meg domborműves ábrázolásokon. Ezek mellett megtaláljuk a hérószt mindennapi, esendő emberként bemutató reliefeket is (pl. "részeges" Héraklés, Héraklés Omphalé királynő szolgálatában stb.), melyek összekapcsolódva egy egész hérósztörténetet tárnak elénk. E történet két végpontja, a hős születése és halála, azaz megdicsőülése ugyancsak részét képezi a fennmaradt Héraklés ábrázolásoknak.
Előadásunkban e két mítosznak a pannoniai és noricumi kőanyagban ránk maradt emlékeit igyekszünk bemutatni és értelmezni.

 

Szabó Ernő: Tóth István emlékoldal - elektronikus tanulmánytár

Az elektronikus tanulmánytárként üzemelő emlékoldal létrehozásának célja, hogy a hazai és nemzetközi tudományos világ számára elérhetővé tegye Tóth István tanár úr szakmai munkásságának eredményeit. Az emlékoldalnak az Academia.edu platform ad otthont, amely alkalmas felületet biztosít a - gyakran a hazai kutatók számára is nehezen hozzáférhető - tanulmányok lehető legszélesebb körben történő megosztására.

 

Regöly helye a hérodotoszi világképben
Szabó Géza - Fekete Mária

Regölyben, a Strupka-Magyar birtokon feltárt, a Kr.e. 7. század utolsó harmadára keltezhető halom (kurgán) leleteire már több alkalommal felhívtuk a kutatás figyelmét. Az előkerült tárgyak négy nagy egykorú kultúrkörrel mutatnak kapcsolatot: Európában az etruszk és a hallstatti, Keleten a belső ázsiai nomád kimmer és a közel- és közép-keleti magaskultúrákkal (elsősorban urartui, méd, phryg).
Előadásunkban ezúttal a leletekben rendkívül gazdag regölyi lelőhely anyagából csak azokra a tárgytípusokra, régészeti jelenségekre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek segíthetnek Hérodotosz V. könyv 9. fejezetében lévő megjegyzésének értelmezésében, történeti, régészeti hátterének megvilágításában.  Hérodotosz szerint a Dunán, „...az Isztroszon túl egyetlen nép lakik, a méd viseletben járó szigünnák. Bozontos lovaiknak, amelyeket állítólag öthüvelyknyi szőr borít, termete kicsi, orra tömpe, s egy embert ugyan nem bírnak el, de kocsiba fogva páratlanul gyorsak, s ezért az ott lakók mind kocsin járnak. Azt mondják, területük egészen az Adriai-tengernél lakó enetoszok határáig terjed, s hagyomány szerint a médektől vándoroltak ki...„ 
A kutatás Hérodotosz egyéb megjegyzései alapján (IV.48; 104.) úgy értelmezte, hogy a Kárpát-medence keleti felében, a Tisza és a Maros torkolatánál éltek a szigünnák.   Az ő nevük az óiráni 'sikvan'='erős' szóból ered. Az iráni eredetűnek tartott folyónevek alapján feltételezték, hogy a Maros-Tisza menti nép iráni nyelvű komponense a sztyeppei kimmer törzsszövetségből húzódhatott nyugatra. Ennek idejét akkora teszik, amikor a szkíták elűzték a pontuszi pusztákról a kimmereket. Vélhetően ugyanekkor szakították a szigünnákat is keleti (kaukázusi: Sztrabón XI.11, 8) és nyugati ágra. Érdemes azonban megvizsgálni a Duna által két részre osztott Kárpát-medence nyugati felét is. Ha a térképen a Dunától az adriai venétekig terjedő, Hérodotosz által említett területet nézzük, akkor azt látjuk, hogy ott a Kr. e. 7-6. század fordulóján valóban egymással rokon kultúrájú csoportok éltek. Hagyatékuk bár hasonlít a szkíta leletekre, de mégis egyértelműen elkülöníthetők egymástól. A Regöly-csoport leleteinek legközelebbi párhuzamait is ezek között az önálló kis csoportok között, főként a Kaptol-csoporthoz tartozó jalžabeti kurgán leletei között találjuk meg.
A regölyi régészeti anyag egésze - és a történeti források alapján ez a népesség is - a szkíták elől többször menekülni kényszerülő kimmerek mozgásához köthető. A Belső-Ázsiából kiinduló, Médiát, Phrygiát is érintő kimmer vándorlás során alakult ki az a több szálból fonódó anyagi kultúra, amelynek végső állomásáról Hérodotosz is szól, amikor az Isztroszon túl lakó, a médektől elvándorolt szigünnákról ír. Hérodotosz megjegyzése összhangban van azzal a régészeti megfigyeléssel, hogy a mai Magyarország délnyugati felén, Horvátországban, Szlovéniában, a Dunától az Adriáig terjedő területen, a Kr. e. 7. század végétől, keleti eredetű, rokon anyagi kultúrájú régészeti csoportok éltek (Regöly, Kaptol, Martijanec). Így, véleményünk szerint, Hérodotosz megjegyzése alapján ezek a méd eredetű szigünnák különböző törzseivel, a későbbi forrásokban részben illíreknek, de főleg pannonoknak nevezett népekkel azonosíthatók.
Ez az iráni eredetű népesség, a római kori őslakosság leletanyagában és szokásaiban is észlelhető módon a továbbiakban is meghatározó módon formálja e terület képét. A részben médiai származású bennszülöttek indoiráni ősvallása miatt - a római korban - ezért lesznek ezen a területen különösen népszerűek a Mithraszhoz kapcsolódó kultuszok, mint azt a dunai lovas isten számos ólomtáblája, vagy a bikaölő Mithrasz márvány- és mészkő- faragványai mutatják.
Az európai korai vaskorban különösen széles körben megjelenő, utána az egész kontinensen nyomaiban napjainkig élő, az indoiráni ősvallásal kapcsolatba hozható ábrázolások, jelenségek, szokások azt mutatják, hogy a keleti elemek, jelenségek több hullámban és eltérő útvonalon érték el a Hallstatt kultúra területét. E folyamatnak most is csak egy kis szeletét tudjuk bemutatni, de talán ez is jól jelzi, hogy mennyire fontos a kutatások ilyen irányú folytatása.